Bár egyszerűnek tűnhet, voltaképpen nem is annyira egyszerű választ adni, arra a kérdésre, hogy kik a hajléktalan emberek? Ez gyakorlatilag országonként változik. Van, ahol azokat az embereket nevezik hajléktalanoknak, akiknek nincs fedél a feje fölött, vagy olyan helyen laknak, ami lakhatásra alkalmatlan, valamint azok, akik hajléktalan szállókon élnek. Ezt a meghatározást tartalmazzák például a magyar szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok. Máshol azok az emberek is hajléktalan embernek számítanak, akik nem megfelelő körülmények között (pl. túlzsúfolt-, komfort nélküli, egészségtelen lakásokban), vagy azok, akik a hajléktalanság veszélyében élnek (magas rezsiköltséggel rendelkezők, illegálisan elfoglalt, vagy bizonytalan ideig meglévő lakásokban, intézményekben élők). A hajléktalan emberek nagyon sokfélék, sokukról nem is gondolnánk, hogy nincs lakásuk, hiszen dolgoznak, nem járnak rongyos ruhában, és a viselkedésük sem feltűnő, vagy zavaró. Akiket gyakorta az utcán látunk, és akikről az emberek azt gondolják, minden hajléktalan ember ilyen, voltaképpen csak a hajléktalan embereknek egy igen kis csoportját jelentik. Viszont az ő állapotuk annyira súlyos, speciális, bonyolult, hogy nagyon nehéz számukra megfelelő ellátást nyújtani. Ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, és támogatásukhoz rengeteg erőforrás, szaktudás, idő, odafigyelés szükséges. És még ezek rendelkezésre állása sem garancia arra, hogy sikerrel járunk.
A hajléktalan emberek nagy részének nagyon nehéz élettörténete van, számos trauma, betegség, szenvedés, szenvedélybetegség, rossz döntés, összetört család, elvesztett kapcsolat található benne. Nagyon gyakoriak a gyerekkori traumák, a bántalmazás, a családból menekülés, de ugyanígy találkozunk olyan emberekkel is, akikről szülei lemondtak és állami nevelésben voltak kénytelenek felnőni.
Ha nem könnyű konkrétan meghatározni, hogy kik a hajléktalan emberek, akkor arra még nehezebb válaszolni, hogy vajon hány hajléktalan ember él hazánkban. A válasz nehézsége egyrészt adódik a fentiekből (kit is tekintünk hajléktalan embernek), másrészt a felmérés, a statisztika megalkotása is számos módszertani nehézséget hordoz magában. Így aztán konkrét számokkal nem szolgálhatunk, azonban a rendelkezésre álló adatok, információk alapján többféle becslés is létezik. Ezek nagyjából 25 és 30 ezer közé teszik a hajléktalan emberek számát Magyarországon. Ők azok, akik fedél nélkül a közterületeken, lakhatás céljára nem alkalmas helyeken, vagy szállón élnek.
Ha a fentiek valakit részletesebben is érdekelnek, látogasson el az alábbi helyekre:
https://februarharmadika.blog.hu
http://www.menhely.hu/index.php/hajlektalansag/februar-3
https://www.tarki.hu/sites/default/files/2022-03/TRIP_2020_Gyori_Peter.pdf
https://www.bmszki.hu/hu/kiadvanyaink-1
Mára a hajléktalan emberek számára meglehetősen kiterjedt szociális szolgáltatási struktúra jött létre. E szolgáltatások tartalmukban egymástól eltérőek, és a hajléktalan emberek szükségleteire igyekeznek reagálni. Vannak nappali melegedők, ahol csak napközben lehet tartózkodni. Ezeken a helyeken lehet teázni, kávézni, enni, mosni, tisztálkodni, internetezni. Vannak éjjeli menedékhelyek (szakmai szlengben „fapad”), ahová csak éjszakára lehet bemenni, reggel pedig el kell hagyni. Itt jellemzően nagy létszámú szobákban vannak elszállásolva az emberek, és senkinek sincs saját ágya, minden nap másikban kell aludni. Vannak rehabilitációs intézmények, ahová jellemzően kórházi kezelés után kerülnek be a hajléktalanok, ahonnan megerősödve átmeneti szállásokra költözhetnek, és működnek idős hajléktalan embertársaink számára úgynevezett ápoló-gondozó otthonok is. Ezen kívül minden nagyobb városban dolgoznak utcai szociális munkás szolgálatok, és a kórházi ellátásra már nem-, de ápolásra még szoruló, a kórházból „otthonába bocsájtott” hajléktalan emberek számára ápolást, és orvosi felügyeletet ellátó lábadozók is vannak. Pár szervezet működtet egészségügyi ellátást, és van, ahol a foglalkoztatás elérése van a középpontban.
Az egyik legelterjedtebb szállásfajta az éjjeli menedékhely mellett az átmeneti szállás, ahol már kisebb létszámú szobákban, hosszabb időre is szállást kaphatnak a hajléktalan emberek, és az ott dolgozó szociális munkások segítségével megkísérelhetik életüket rendbe rakni. Mi, a BIK-nél 4 telephelyen ilyen szolgáltatást nyújtunk. Itt már hosszabb idejű lakhatást tudunk biztosítani, kisebbek a lakószobák (2-5 fő), lehet főzni, mosni, vannak közösségi programok, egész nap akár a szálláson lehet maradni, segítünk az ügyes-bajos dolgokban, a munkakeresésben, de ha éppen erre van szükség, a családi, baráti kapcsolatok újraépítésében, albérlet, vagy más lakhatási lehetőség keresésében, vagy éppen tartós ellátásban történő elhelyezésben is. Szakembereink igyekeznek minél több időt tölteni a lakóinkkal és segíteni őket abban, hogy egyszer végleg elhagyhassák a hajléktalanságot. Sok szempontból egy átmeneti szállást úgy kell elképzelni, mint egy egyetemi kollégiumot, csak diákok helyett nagyrészt kisnyugdíjasok, alkoholbetegek, megváltozott munkaképességűek, kábítószerfüggők és volt állami gondozottak laknak. Tapasztalataink alapján a legtöbb nálunk lakó lakásmaffia, válás, függőség, mentális problémák, devizahitel, pénzkezelési problémák miatt veszítette el a lakhatását.
A hajléktalan emberekkel való munka sok szempontból kihívásokkal teli. Egyrészt lakóink, ügyfeleink gyakorta nagyon súlyos, több évtizedes traumákat, problémákat vonszolnak magukkal, ami hatással van életükre, döntéseikre, motivációjukra is. Ezek feldolgozása önmagában is komoly erőfeszítést kíván, azonban ehhez sok más is társul. Gyakori valamilyen krónikus betegség, szenvedélybetegség, pszichiátriai betegség, nem ritka a magány, a kapcsolatok szinte teljes hiánya. Ha csak egy ilyennel is küzd valaki, az komoly próbatétel, ügyfeleinknek azonban ezekből többel is harcolnak, ráadásul erőforrások, nyugalom, pénz, és sokszor hit nélkül. Évek hosszú kitartó munkája kell ahhoz, hogy ezeket megnyugtatóan kezelni lehessen. Mindezt úgy, hogy az önálló lakhatás elérése szinte a csodával határos.
A hajléktalanellátásban dolgozók célja mégis az, hogy ezen az úton végigkísérjük ügyfeleinket. Sok kritikát kapunk, hogy nem vagyunk hatékonyak, hogy szívtelen, tömegszolgáltatásokat működtetünk, hogy nem védjük a lakóinkat, hogy válogatunk közöttük, és az utcán hagyjuk azokat az embereket, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a segítségre. Mi ezt nem így látjuk. Az ellátás tele van jó tudású, segíteni akaró szakemberrel, akik a lehetőségeik, az intézményi keretek mentén igyekeznek jó munkát végezni, sikereket elérni. Ezek a keretek és a szakemberek számára rendelkezésre álló eszközök meglehetősen korlátosak. Talán a legfontosabb az ügyfeleink számára megfizethető, elérhető lakhatás szinte teljes hiánya. Ilyen körülmények között igen nehéz a munka, mi mégis azt látjuk, az ellátásban dolgozók nap, mint nap beleállnak és csinálják, hogy elérjék, ami elérhető.