76 év

Az év során valakinek a családban mindig szülinapja van, nem? Néha egy hónapon belül többeknek is. Legalábbis egy átlagos családban. (És a névnapokról még nem is beszéltünk.) Sok hajléktalan viszont nem átlagos. Van egy bácsi Soroksáron, a hajléktalanszállónkon lakik. Tegnap volt a 76. szülinapja. Ez eddig semmi extra, így jogosan merülhet fel a kérdés: mi ebben a különös? Miért kell erről beszámolni? Ugyan, egy születésnapi köszöntő... mindennapos dolog, nincs itt semmi látnivaló! De mégis, hiszen kliensünket, az idős, törékeny János bácsit ugyanis még soha, senki nem köszöntötte fel. Egyetlen ember sem, életének 76 éve alatt. Beszélgetéseink során gyakran újságolta büszkén, hogy micsoda matuzsálemi kort élt meg, és milyen kalandokban vett részt hosszú élete során. Becsületes munkát végzett egész életében, de - ahogy a költő mondja - "havi kétszáz sose telt". A mindennapos megélhetésért folytatott harcban pedig nem volt idő szülinapozásra, így elmaradtak az élet ezen aprócska ünnepei. Egészen tegnapig. Ugyanis János bácsit megleptük egy általunk készített üdvözlőlappal. Semmi különleges nem volt ezen a kis lapocskán, de mégis, neki nagyon sokat jelentett ez akkor. Könnyes szemmel, elcsukló hangon mondott nekünk köszönetet. Egy idős bácsi, aki soha nem kapott születésnapi köszöntőt, jókívánságot 76 év alatt. Tőlünk most megkapta élete első és legjobb szülinapi ajándékát. Isten éltesse, János bácsi!