A kesztyű

Volt egy lakónk, nevezzük R-nek. R egy 60-as, vidám természetű figura volt. Egy téli reggelen odaállt a portán a kolléga elé és lebiggyedt szájjal panaszolta: - Nézze meg, Főnök, olyan szegény vagyok, még egy normális kesztyűm sincs - azzal jobb kezével felmutatta a kesztyűjét. Hiányzik egy ujja, hát látott már ilyet? Majd felmutatta a bal kezét és elmosolyodott. - Mondjuk az én ujjam is hiányzik - nevetett. És valóban, a gyűrűsujja hiányzott, pont úgy, mint a kesztyűjének. Aztán elmesélte, hogy még inas korában vágta le az ujját a műhelyben, ahol dolgozott. Majd jó kedélyűen felhúzta ujjatlan kesztyűjét és elment népkonyhára, ahogy minden nap csinálta.